EGY IGAZI BIOTÓP:

TRÓPUSI BIOTÓP

VÉGLEGESEN BIOTÓP:

A meglévő hátrányok és fenntartások ellenére a biotóp - most már nevezzük ezután mindig így - akváriumok készítése és használata fontos és szép dolog. A halak, a haltársulások ezekben a medencékben érzik magukat a legjobban, itt tanulmányozhatók a legsikeresebben. Most megint szeretnék megismertetni mindenkit néhány társítási és berendezési lehetőséggel. Természetesen a leírtak nem végleges és tökéletes szabályok, hanem az életterek kimerítő ismerete útán általánosítások, melyektől bizonyos esetekben és mértékben eltérhet az akvarista. De ne felejtsük el, hogy mégis ez a legjobb társítási forma, amely az azonos vagy közeli területekről származó állat- és növényfajok tartása egy biotóp-medencében /akvárium/. Úgyan az elnevezés lehet megtévesztő is, mert a biotóp a természetes élőhely megnevezése. Egy biotópot akváriumi körülmények között viszont csak inkább modellezni lehet.

A biotóp akvárium terének kihasználása:

Természetesen a halak nem egyformák, különbözőek a szokásaik, némelyik a víz felszínén levő táplálék megszerzésére alkalmazkodott, mások a középső részben cirkálnak, míg egy harmadik csoprt szinte sohasem hagyja el az akvárium aljzatát. A biotóp akvárium esetében is megoldható ez az alap helyzet is, természetesen be kell tartani azt a szabályt, hogy mindig egyazon élettérből válasszuk ki halainkat és ennek megfelelően rendezzük be területüket is. Visszatérve az alap témához , vagyis ha mindegyik szintből választunk halakat, akkor teljesen ki tudjuk használni a biotóp akváriumunk mélységének és úszóterének minden részletét. Az ábra egy trópusi édesvízi biotóp akvárium részletét mutatja, ahol is a halak minden szintjét betöltik ennek az élettérnek.

Biotóp akváriumi modellek:

Trópusi édesvízi (Lágy/ közepesen kemény).
Trópusi édesvízi (Lágy).
Trópusi édesvízi (Kemény)
Trópusi édesvíz/ lágy és közepesen kemény: megfelelő növények, mészmentes kavics.
Trópusi édesvízi/ lágy: megfelelő növények, uszadék fa, bambusznádak, fűz/ éger gyökerek, mészmentes kavics.
Trópusi édesvízi /kemény: pala, meszes kövek, szokásos kavics.

ÍGY TEHÁT AMIT MI BIOTÓP - AKVÁRIUMNAK NEVEZÜNK, AZ INKÁBB EGY ÉLETTÉR KÜLSŐ KÉPÉNEK MEGKÖZELÍTŐ MÁSOLATA.

BIOTÓP FAJTÁK:

A teljes tökéletesség nélkül, rövid vázlatos bemutatás a biotóp néhány fajtájáról.

Édesvízi élőhelyek:

A tengeri halaktól eltérően az édesvízi fajok nagyon változó körülmények között élnek.

Hegyi patakok:

Hideg és gyors folyásúak, oxigénben dúsak. A víz kevés ásványi anyagot vesz fel és lágy marad, de a mocsarak és lápok környékén a tőzeges talaj savas kémhatást alakít ki.

Trópusi patakok, folyók és mocsarak:

A Trópusi patakok világa.

A trópusi patakok vize gyors folyású és ez akadályozza sűrű növényzet kialakulását. Az itt élő halak többsége karcsú, mert így könnyebben ellenáll a víz sodrásának. Pataklakó biotóp akváriumi fajok a dániók, díszmárnák, razbórák, valamint a fenéklakó fajok közül pl a díszcsíkok, amelyeknek lapos a hasoldala, így a mederhez tapad és nem sodródik el. A sűrű trópusi esőerdőkőn keresztülfolyó vizek általában lágyak és savasak, a hegyi patakoknál lassabban folynak, ezért oxigénben szegényebbek. Az akváriumi trópusi halak többsége, díszmárnák, pontylazacok, bölcsőszájú halak és razbórák, innen származik.

Tavak:

A nagy tavakban, pl. kelet-Afrikában kevés a befolyó víz és a veszteség is csak a párolgásból származik. Emiatt a víz nagyon kemény és lúgos. Az oxigént jó szinten tartja a szél és a hullámzás. Az akváriumi halak közül sok bölcsőszájú halfaj élőhelye / biotóp-ja/ található itt.

Időszakos tavak:

Itt élnek ezekben a tavakban az ikrázó fogaspontyok, melyek a megtermékenyített petéket eltemetik, hogy a kiszáradást túléljék.

A Trópusi folyók világa:

A patakoktól eltérően a trópusi folyók lassú folyásúak, nem sodorják el a hordalékot, bennük a vízi növények megtelepedhetnek. Az itt előforduló akváriumi halak nagyobbak és magasabbak, mint pl. a baltahasú lazacok, melyek a felszín közelében élő gazdag növényzet rovarvilágára vadásznak. A folyóparti nádasban vitorláshalak és törpeszájú halak élnek. Mivel a meder táplálékban gazdag, fenéklakó fajok, pl +páncélosharcsa fajok is előfordulnak.

Az esőerdőn kívüli területek, mint közép-Amerika, folyói szintén lassú folyásúak, de keményebb a vizük, lúgos a kémhatásuk. Itt élnek az elevenszülők, mint a xifó, a molli és a platti.

Időszakos trópusi folyók:

Sok tó és kis folyó időszakos - minden évben kiszáradnak és csak a monszunesők töltik fel őket. A körülmények változatosak lehetnek: a meder összetételétől függően a víz lágy és savas maradhat, vagy a párolgás folyamán fokozatosan keményebb lesz. Ezek a vizek általában nagyon lassan folynak vagy állnak, ezért kevés bennük az oxigén.

A Trópusi mocsarak világa:

A trópusi területeken az időszakos áradások alakítják ki a mocsárvidékeket. A hirtelen elöntött szárazföldi élőhelyek (növények, rovarok és kis emlősök) táplálékot adnak a halaknak, de megváltoztatják a vízminőséget is. A rothadó vegetáció gondot okozhat, amikor az áradás visszahúzódik, a vízmozgás megszűnik és ezáltal a víz oxigénhiányos lesz. A halak alkalmazkodtak ehhez, pl a gurámik és bizonyos harcsafélék, légköri levegővel tudnak lélegezni a víz felszínén, míg más fajok beássák magukat az iszapba, hogy elkerüljék a kiszáradást.

AMERIKA BIOTÓP:

Az elevenszülő fogaspontyok szinte valamennyi vízben - sokszor a félsós vízben is - megtalálhatók. Ha valahol megjelennek, ott tömegesen elszaporodnak. Legjellemzőbb élőhelyük a sűrű növényzettel benőtt, tiszta vizű folyók. Az Amazonas vízrendszere földünk legnagyobb esőerdejének érhálózata. Az akváriumi növények és halak jelentős része erről a területről származik. Amazónia halfaunája még nincs teljesen feltérképezve, napjainkban is fedeznek fel új fajokat. Az óriásfolyam vízgyűjtő területe 7 millió négyzetkilométer , a főághoz közvetlenül 200-nál több mellékfolyó kapcsolódik. Torkolatánál közepes vízszintnél másodpercenként 120 000 köbméter víz ömlik az Atlanti-óceánba. Amazóniában az évi átlaghőmérséklet 27 fok-Celsius, a hőingadozás kis mértékű, mindössze 1,5-3 fok Celsius. A vízgyűjtő terület folyói lágy vizűek. Az esőerdőn átfutó vizek kristálytiszták és sötétbarnák, míg a főfolyam zavaros, sárga színű. A szavannákról érkező folyók átlátszóak és színtelenek. Mindhárom víztípusnak megvannak a maga speciális fajai. Számos faj valamennyi vízben megtalálható. Sajnos, ez a hatalmas erdőség egyre csökken, egyes szakértők szerint végzetes pusztulásnak indult. Az erdőket óriási ütemben irtják, a térséget utak hálózata szabdalja. Ezt a több millió éves, eddig tökéletes egyensúlyban lévő területet röpke negyed század alatt visszafordíthatatlanul tönkretették.

ÁZSIA BIOTÓP:

Díszmárnák, Stendhal hal, tűzfarkú hal, sávos csuka, cápaharcsa élőhelyeik a lassú folyó- vagy állóvizek növényzettel sűrűn benőtt szakaszai. A víz felszínét úszónövény fedi, a sűrű vízinövénydzsungelt néhány tisztás szakítja meg. A felsorolt fajok élénk mozgású halak. Ékfoltos és törpe razbóra a tiszta vizű, vízi kelyhekkel sűrűn benőtt árkokban, apró tavacskákban élnek, ahol a két faj gyakran látható együtt. Több száz egyedet tartalmazó rajokban úsznak a sűrű növényzet között és kergetőznek a tisztásokon. A víz barna, az aljzaton a növényi korhadék vastag üledékréteget képez.Az üvegharcsa, üvegsügér és kéksügér a kristálytiszta, kisméretű állóvizek halai, melyekre az üledékes aljzat és tisztásokkal megszakított dús növényzet a jellemző. A labirintkopoltyús halak (paradicsom-halak, sziámi harcos hal, gurámik) tartoznak, az erősen felmelegedő, oxigénszegény vizek lakói. A növényzet néha áthatolhatatlanul sűrű, a talaj iszapos, lágy üledékben gazdag. A labirintkopoltyúsok a vízzel elárasztott rizsföldeken és azokat összekötő csatornáiban nagy tömegben tanyáznak. Szívesen látott vendégek ott, mert a szúnyoglárvák irtásával hasznot hajtanak.

AFRIKA-BIOTÓP:

A késhal, elefánthal, bojtosúszójú vérteshal, bozóthal, ezek a fajok a természetben a lassú folyású folyókban vagy álló vizekben élnek. Itt az aljzat vastag üledékében, a víz fenekén sokszor elsüllyedt faágak, gyökerek kusza szövevénye hever. A partról szintén gyökerek és faágak nyúlnak a vízbe, de a mélyben a növényzet ritka, legfeljebb néhány úszónövény látható a felszínen. Afrikai pontylazacok, pillangóhal, háton úszó harcsa, bíborhasú sügér élőhelyük az iszapmentes, tiszta vizű, növényekkel dúsan benőtt, úszónövényekkel fedett folyó és állóvizek. A meder alján itt-ott elsüllyedt fadarabok hevernek. Ikrázó fogaspontyok , Afrika szavannáinak és őserdeinek apró vizeiben élnek. Ezek a kis vízfolyások, sok helyen csak apró tavak növényzettel és fonalas algával sűrűn benőtt élőhelyek. A fenéken a korhadó növényi részekből vastag üledék rakódik le. Tanganyika- és Malawi-sügérek élőhelyük a két nagy tó sziklás, moszatokkal benőtt partvidéke. A kövek közötti rések, a sziklaüregek labirintusaiban bujkálnak, mindkét tóban ezek a sügérek. Az élőhelyük nagyon hasonlít a tengerek sziklás partjainak élőhelyéhez. A halak viselkedése alkalmazkodott ehhez a környezethez. Annak ellenére, hogy sügérfajok, sokuk az ajakos- és a nyálkáshalakra hasonlít és úgy is él. A sziklaüregekben költő Tanganyika -tavi torpedó-, porcelán-, valamint dajkasügér fajok kevésbé agresszív halak, míg a Malawi-tó szájköltői szinte állandóan veszekednek.