Trópusi akvarisztika
MINDEN AMI AKVARISZTIKA:
Az akvarisztika ma:
- Aki ma e nagyszerű hobbival foglalkozik Magyarországon észrevehette, hogy az utóbbi néhány évben mennyi minden megváltozott és változik napjainkban is az A K V A R I S Z T I K Á B A N . A beszerezhető halfajok listája nagy számra bővült. Ha visszagondolunk akárcsak 20 - 25 évvel ezelőttre, amikor egy Díszállat - kereskedés kínálatában az akkori időben beszerezhető kb 120 díszhalfajtából jó ha 20 - 25 féle faj szerepelhetett (persze lehettek kivételek), akkor a jelenlegi közel 1000 fajból a 80 - 120 faj már jónak számíthat és az üzletek sokszor csak azért nem tartanak többfélét, mert nem tudják megfelelően társítani őket. A hazai tenyésztők a behozott (új) fajokat megpróbálták és ma is megpróbálják azonnali tenyésztésbe fogni, ez a legtöbb esetben sikerül is. Ilyenek voltak az elmúlt időszakban a kalászhalfajok , az afrikai csigasügérek, új fajta páncélos harcsák és számtalan új dél - amerikai törpesügérfaj (Apistogramma). Természetesen akadt közöttük akár (véletlenszerű) tenyésztési eredmény is, mint akár a kígyófejű hal és az óriás tűhal. A hazai (előállítású) díszhalak mennyisége is jelentős , az import halmennyiségnek a nagyjából a háromszorosa kerül ma már ki a hazai díszhal tenyészetekből. Sajnos a nagyszámú importtal nem csak a még élőben sosem látott halritkaságok kerülnek be hazánkba, hanem velük együtt a szakemberek számára eddig teljesen ismeretlen halbetegségek is sokszor, melyek felismerése és ezáltal
a kezelése igen nehéz feladat, vagy sajnos sok esetben teljesen lehetetlen feladat. Ezért van, hogy minden tenyésztő attól retteg, hogy minden egyes új halakkal valamilyen új kórt is behurcolhat a tenyészetébe, ezért fontos a megfelelő karanténozási időtartam és az elkülőnítés betartása ! Nem csak a halak kapcsán lett jobb az ellátás, hanem az akváriumtechnika is nagyott fejlődőtt . A mai akvarisztikában a könyvek mellett fontos szerepet játszik az Internet.
A TRÓPUSI AKVÁRIUM BERENDEZÉSE, GONDOZÁSA:
- Tervezzük meg, hogy a (helytől és a pénztárcánktól függően), mekkora akváriumot akarunk majd beállítani. Lehetőleg, ha megengedhetjük ne kezdjünk túl kicsi, (10 - 15 literes) akváriummal . Fontos azt is tudni, hogy minél nagyobb egy akvárium, annál kevesebb munkánk van vele, így tehát könnyebb a gondozása és nem utolsósorban sokkal látványosabb is. Ezért az ajánlható legkisebb méretű akvárium az (50 - 60 literes).
- Készítsük el, vagy készíttessük el hozzá a megfelelő állványzatot vagy asztalt. Sohase tegyük olyan helyre amely gondot okozhat, mint pl. (kis asztal, mini íróasztal, vagy hajlékony fali polcra), mert ez könnyen üvegtöréshez és vízkárhoz vezethet, nem beszélve, az elektromos problémához. Nagyobb úgy kb. (100 - 120 liter feletti) akváriumhoz készítsünk vagy készíttessünk zárt szelvényből vagy vastag bútorlapból állványt. Itt említhetjük meg, hogy ma már több cég forgalmaz komplett akváriumot beépített világítással és vagy az akvárium alá való teljes bútorral együtt. Ezek így egységes és megbízható valamint dekoratív megoldások. Ez persze nem zárja ki, hogy egyénileg ne készíthessünk saját magunk is, csak legyen stabil !
- Az akvárium üvegének vastagsága függ az akvárium méretétől. Az ajánlott értékek következők lehetnek.: A tenyésztő és (karantén) akváriumok esetében, 15 literig 3 mm, 30 literig 4 mm, 50 literig 5 mm, az akváriumok esetében a 120 literig 6 mm, 300 literig 8 mm, 500 literig 10 mm lehet. Természetesen, ha magasabb az akvárium a szokásosnál, akkor mindig egy mérettel vastagabb üveget célszerű használni. Ez azt jelenti például, hogy egy olyan 300 literes akvárium esetén, amelynek magassága úgy 60 - 65 cm, akkor már a 10 cm-es üveg alkalmazása a célszerű.
- Az akvárium alá lehetőleg mindig tegyünk valamilyen rugalmas anyagot ( hungarocell, polifoam, kartonplast, filc stb.), amely felveszi a tartó lap esetleges egyenetlenségeit. Ne legyen semmilyen kiálló szög vagy akár csavarfej se. Ha lehetséges, az akvárium az egész felületén feküdjön fel, még véletlenül se lógjanak le a szélei.
- Az első nap csak az akváriumot tegyük a helyére, helyezzük bele a kimosott talajt és töltsük fel vízzel.
- Indítsuk be a szellőztetést és hagyjuk járni 1 - 2 napig . Kisebb akvárium esetén csak szivacsszűrőt használjunk. A kezelése egyszerű, könnyen tisztítható és nem foglal nagyobb helyet. Az 50 literes mérettől már ajánlott a motoros szűrő használata, amelynek a teljesítményét mindig a aktuális akváriumunk méreteihez kell igazítani. Ha motoros szűrőnk van, viszont akkor azt is működtessük együtt a fűtőberendezéssel. A szűrő, fűtő- és levegőztetőberendezések állandó üzemre készültek. Ne kapcsoljuk ki éjszakára se, inkább csendesebb típusokat válasszunk. (A szűréstechnikákról és a nálunk is kapható motoros szűrőkről, már az előző weboldalamon adtam tájékoztatást).
- Ezután telepítsük be a vízinövényeket. Ha gondoljuk, először olyan egyszerű növényeket válasszunk, amelyekhez elegendő a tudásunk és megfelelő világítást biztosítunk. Az Afrikai sügérek mellé, kemény vízbe, vagy ha kevés a fény az akváriumban (Anubiasokat) válasszunk. Az új akváriumban is biztosítani kell a növények számára a szükséges tápanyagokat. Ezeket vagy talajba kell, hogy építsük be, vagy pedig oldott tápanyag formájában adjuk az akvárium vízéhez. Oldatot olyan növényekhez alkalmazzunk, amelyek a tápanyagot a vízben lévő leveleiken keresztül veszik fel, mint például a különféle hínár fajták.
- Csak a már minimum egy hete üzemelő akváriumba vegyünk halakat és telepítsük őket. Ugyanis legalább ennyi idő kell ahhoz, hogy a megfelelő baktériumflóra kialakuljon. Sok gondot kerülhetünk el, ha kivárjuk a megfelelő időt.
- Az akvárium méretének és típusának megfelelően válogassuk össze a halainkat, erről már az akvárium típusok és a halfajtáknál részletesen írtam. Ha még nem volt és az első akváriumunkat telepítjük, akkor először, csak egyszerű halakkal kezdjünk, majd amikor megjön a gyakorlatunk és több pénzt tudunk rá szánni, akkor már megvehetjük majd a legigényesebb, a legnagyobb és a legdrágább halakat. A kezdőknek ajánlottak általában a vegyes akváriumba való (elevenszülő halak), például, /szifo, guppi, platti/, vagy a kistestű pontylazacok például, /lángvörös pontylazac, neonhal, izzófényű pontylazac) és a páncélosharcsák. Így a speciális feltételeket és más típusú akváriumokat igénylő diszkoszhalat, a növényevő tányérlazacokat és a már félsós vizet igénylő halakat például (lövőhal) hagyjuk későbbre. Persze ma már lehetséges olyan anyagok, könyvek, weboldalak, szuper technikai felszerelések, amik nagyban megkönnyítik az akvaristák munkáját, könnyítik a teendőiket, de sajnos azért, még így is történhetnek problémák és adódhatnak gondok, ezért gondoljuk meg előre, mit is akarunk és hogyan.....
- Figyeljünk még a halak megfelelő társítására. Ne tegyünk ragadozó vagy erőszakos, csipkelődő halakat olyan halaink akváriumába, akik békés halak, vagy akár nagy úszójúak. A kis méretű akváriumba ne telepítsünk nagyra növő halakat még akkor se, ha még ivadékként az apró halacskák, ".....olyan aranyosak...." !
- A vízzavarosodás és az algásodás egyik oka szokott lenni általában, a túlzott túletetés, erről még írok majd bővebben. Ezért, csak annyit etessünk, amennyit a halaink néhány perc alatt elfogyasztanak !
- Ha lehet díszakvárium esetén, nagy gondot fordítsunk az élő eleségek (tubifex, szúnyoglárva, vízibolha) tisztaságára, sűrű hálón mossuk át hideg vízzel, a tubifexet néhány napig pihentessük és ne adagoljuk túl, mert az akvárium talajába lejutva elszaporodnak és elkoszítják azt. Nem beszélve arról, hogy velük együtt számtalan parazitát hurcolhatunk be velük az akváriumba például (piócákat, planáriákat, betegségek kórokozóit). Inkább a jó minőségű száraz vagy fagyasztott eleségeket használjunk. A fagyasztott táplálékok széles választéka kapható ma már a különböző méretű, igényű és típusú halaink számára. Kisebb testű halak szívesen fogyasztják a fagyasztott (ciklopszot) főeleségként is, míg a nagyobb testűeknek fagyasztott szúnyoglárvát adhatunk.
- Végezzünk rendszeres, legalább kéthetenkénti vízcserét, amelynek során az akvárium vizének egynegyedét friss, azonos hőmérsékletű vízre cserélhetjük. Nem elegendő és a halak számára veszélyes is, ha csak az elpárolgott vizet pótoljuk csapvízzel. Ilyenkor az akváriumvíz néhány hónap alatt jelentős mértékben felkeményedhet és a kemény víz hatására több hal váratlan és (rejtélyes) pusztulásához vezethet.
- Ha tehetjük, mérjük legalább havonta egyszer az akvárium vizének két legalapvetőbb paraméterét. a keménységet és a kémhatást. Egy általános például (vegyes) akváriumban ezeknek az értékeknek 10 - 20 nk-fok és 6,5 - 7,5 pH közöttinek kell lenniük . Ha az eltérés jelentős, forduljunk egy szakemberhez. Ha egy kicsit odafigyelünk ezekre a dolgokra, akkor biztosan sok örömünk lehet és lesz az AKVARISZTIKÁBAN .
A HALAK ETETÉSÉRŐL :
Mint minden állat, a halak is kiegyensúlyozott, fehérjéket , szénhidrátokat, zsírokat, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó táplálékot igényelnek. Az akváriumi halak többségét előregyártott eleséggel etetik (rendszerint pehely vagy szemcse formájában), igaz természetes élő eleséget is kell adnunk a halainknak. A legtöbb természetes eleség fő alkotórésze a víz, de a szárazanyag a korábban említett kiegyensúlyozott táplálék összetevőire bontható le. Így a gyártók a (haleleségek előállítói), olyan száraz eleséget készítenek, amely szárazanyagában hasonló a halak természetes táplálékához.
A FEHÉRJE : Minden állati szövet elég magas arányban tartalmaz fehérjéket. Állandó mennyiségre van szükség az eleségben a normális növekedés fenntartásához. A fiatal halaknak nagyobb a fehérjeszükséglete, mint az öregebb egyedeké, (gyakran az összes szárazanyag 40 %-a 35 5-kal szemben.
A SZÉNHIDRÁT : Ha túl sok szénhidrátot adunk, a fölösleg a májban raktározódik, ami gátolja a normális működést. Általános szabály, hogy a szénhidrátok a táplálék maximum 15 %-át alkossák. A 25 %-os fölösleg ártalmas lehet, noha a növényevők általában jobban bírják a szénhidrátot, mint a ragadozó halak.
A ZSÍR: A halak teste nagyobb arányban tartalmaz telítetlen zsírokat, mint az emlősöké. A halak zsírja többnyire a planktonból származik és többnyire telítetlen. A zsír mennyisége a táplálékban általában 10 % körül van. Viszont problémát okozhat, ha a zsírsavak egyensúlya az eleségben magasabb ennél.
A VITAMINOK: Az előregyártott eleségben általában nagyobb a vitaminok mennyisége a szükségesnél. Ez legalábbis részben, számításba veszi a kioldódást, amikor az eleség a vízbe kerül. A táplálék az egyetlen vitaminforrás a halak számáára - nincs ugyan rá bizonyíték, hogy elönyős volna a vízhez hozzáadni ezeket -. Valójában a jelenlétük a vízben serkentheti a nemkívánatos baktériumok szaporodását. A halak számára különösen hasznos vitaminok az A és az E , amelyek stimulálják az immunrendszert, valamint a C - vitamin, ami nagyon fontos a streszhelyzetben.
AZ ÁSVÁNYI ANYAGOK: Sok haleleséghez adnak ásványi anyagokat és bizonyos mértékig ezek közvetlenül is felvehetők a vízből, bár a lágy vizű akváriumokban csak kis koncentrációban vannak jelen. A rendszeres vízcserék egyik rejtett előnye, hogy ezzel az ásványi anyagok szintje helyreáll.
A HAL ELESÉGEK:
A halaknak , mint minden élőlénynek olyan anyagokra van szükségük, amelyekből építeni, működteteni tudják a saját szervezetüket.
ÉLŐ ELESÉGEK: Az akvarisztikában az egyik legfontosabb kérdés az élő táplálék biztosítása. Az egyes halfajok és a fajokon belül különböző korosztályok élőtáplálék - igénye rendkívül eltérő, mind a táplálék minőségében, mind mennyiségében. Az élő táplálék szerepe különüsen nagy az éppen táplálkozni kezdő lárvánál, illetve a szaporításra szánt tenyészállatoknál. Az élő táplálék szervezetek tartalmazzák optimális arányban és mennyiségben azokat a legfontosabb tápanyagokat ( fehérjék, aminosavak, zsírok, vitaminok, nyomelemek, enzimek stb.) melyek halaink számára nélkülözhetetlenek.
- Papucsállat (Paramécium)
- Sóféreg (Artemia salina LEACH)
- Zooplanktom
- Szúnyoglárvák
- Grindál ( Enchytraeus bucholzi )
- Mikroeleség
- Muslinca
- Televényféreg (Enchytraeus albidus)
- Tubifex
MŰELESÉGEK :
- Tartósított eleségek
- Tápok
- Kiegészítő eleségek