Meleg égövi  élőhelyek:

A   TRÓPUSI    FOLYÓK    ÉS   A    PATAKOK:

Noha   a   folyók   és   a   patakok   a   Föld   vizének   csekély   hányadát  teszik   ki,   sokkal   változatosabbak   bennük  a   körülmények,   mint   a   tavakban    vagy   esetleg   a  tengerekben.   A   tengerszint   feletti  magasság,   a    folyó   esése,   a   vízhőmérséklet,   a   helyi   geológiai   viszonyok   és   a   növényzet,   de   a   vízellátás   és   az   ipari   szennyezés   is,   mind - mind   hat   a   folyóvizek   természetes    viszonyaira.   Az   élőhelyek   csodálatos   változatossága    végtelen    lehetőséget    ad   az   akvaristának,   hogy   imitálja  ezeket   az   akváriumban.   A   trópusi    folyóvizek   különféle   élőhelyeinek   változatossága   ellenére   van  egy  állandó   tényezője   -   a   magas   hőmérséklet,   ami   a    napsütéses  órák   magas   számával   együtt    olyan   állandó   és   meleg   környezetet    hoz   létre   ebben   a   régióban,   ami   az   élővilág   minden   szintjén   nagy   produktivitást    biztosít   ezekben   a    vizekben.

A   TRÓPUSI   ESŐERDŐK   FOLYÓI:    

Mindenütt   az  egyenlítői  régió,   azaz   a  Baktérítő   és  a   Ráktérítő   között,   több  mint   1500   mm   csapadék  hull    évente.  Ez  az   esőóriási  változásokat   idéz  elő   az   év  során,   leginkább   az    áradás  idején.   Az   Egyenlítő   mentén   kiegyenlített  a   csapadék   évi   eloszlása,   kivéve  a   márciusi   és   szeptemberi   csúcsokat.   De   az  Egyenlítőtől   északra   és  délre  jelentős   szezonális   változások   vannak.    Az  északi   területeken   a   legtöbb   eső   májustól   júliusig   esik,   az   Egyenlítőtől  délre   lévő   trópusokon  pedig   novembertől   januárig.   A   Amazonas  és   a   Zaire   folyók   esőerdői   közrefogják  az   Egyenlítőt,  ami   annyit   jelent,  hogy   ezeknek   az  erdőknek  a  különböző    részein   a   csapadék  és  az   áradások   az  év   különböző   szakaszában   tetőznek.   Az   óriási   területből   következik,   hogy  valahol   mindig   esik   ezekben   az   esőerdőkben,   így   ennek  a   két   folyónak   kivételesen  hosszú   ideig   magas   a  vízállása.    A  nagy    folyók   mentén   tavak,   mocsarak,   vízesések,   zúgok   vannak.   Ezek   az   élőhelyek  nagyon   változatosak   és   csodálatos   sokszínűségű   halfaunának   adnak   otthont.   A  sűrű,   buja   dzsungel  és   az   esőerdő   folyóinak   és   tavainak    növény-   és   állatvilágát   különleges   és   rendkívül   szoros   kapcsolat   tartja   egyensúlyban.   Noha   a   patakok   fölé   nőve   az  erdő   csökkenti    a   fény   mennyiségét   és    gátolja   a   vízinövények   növekedését,   de   a   magas   hőmérséklet   és   a   gazdag   élővilág    az   erdőben   azt   jelenti,  hogy   bőségesen   van    haltáplálék   és   a   folyók   nagyon   produktívak    (termékeny,  eredményes).   A   folyó   alsó   szakaszán   és  távolabb   az   esőerdőtől   az   áradás   okozta   gyors   áramlás   rombolja   a  folyópartot.   Időnként   ez   a   meder   megváltozását   is   előidézheti.    Ráadásul   a   folyó   a  torkolatvidék   nagy   területein   rakja  le   a   magával   hozott   hordalékot,  az  itteni   sekély   vizek   teljes   egészében   napon   vannak,  nagy   tömegben   nőnek   a  vízinövények,   sok  érdekes   fajnak   adnak   otthont.     Gyakoriak   a   fenékről   táplálkozó   halak   az   áradások   folyamán    megújuló  torkolatokban.   Néhány   tengeri  hal   a   torkolatba    vonul    vissza,   hogy  elkerülje   a    toxikus   algavirágzást,   ami   eső   után   előfordulhat   a   nyílt    tengeren.

A   TRÓPUSI   DÉL -  AMERIKA    FOLYÓI:  

A   hatalmas    Amazonas    folyó   vízgyűjtője   a   legnagyobb   a   világon,   a    beömlő   folyók   hálózata    a  szubkontinens    nagy   részére   kiterjed.   Három   alaptípusa   van:   -   az   Andokból   jövő  fehéres   vizű   folyókat   az   olvadó   hó   táplálja,    olyan   lebegő   anyagot   szállítanak,   ami   nem   kedvez   a   vízinövényeknek,   így   a   halak   a   szárazföldről    le-   és   behullott  táplálékot    fogyasztják.   Guyanából   és    Kolumbiából   olyan   erősen   savas,   fekete  vizű   folyók   jönnek,   mint   a   Rio   Negro,   többségükben   alig    van   élet,   noha   a   kevésbé   savas   tavakban   és   patakokban   élnek   viszont   többségében   halak,  mint   az    Apistogramma.   A   harmadik   típus   a   tiszta   vizű   folyó,   szintén   eléggé   savas,   de   jól   átlátható.   Ezekben    a    folyókban   egyaránt    élnek   növények,    algák   és   planktonevő    halak.

AZ   AMAZONAS   KIÁRADT   FOLYÓ:

Az  Amazonasban   az   áradást   nagy  esőzés   előzi   meg,   decemberben   és   januárban   alakul  ki,   amikor   az    esőfelhők   az   Egyenlítő  felett   vannak.   A    helyi   viszonyoktól    függően   az   áradás   három - tizenegy    hónapig   tarthat   és   a   víz    100 000    négyzetkilométer    nagyságú   területet   boríthat  be,   (eláraszt).   Az   Amazonas    áradásakor    az  erdők   talajáról   bemosódott,   lebomló   növényi    anyagok    színezik   meg   a  vizet,   az   áradat    visszahúzódásakor    az   ártéri   tavakat    és   patakokat   ilyen    víz   tölti   meg.   Ez   a  víz   savas,    alacsony   az   oxigénszintje.     Az    folyóban   élő   halak    áradáskor   az   új,   elárasztott    területeken    keresnek    táplálékot.   Érdekes,    hogy   az   Amazonasban    élnek    olyan    halak  is,     amelyek    a    gumifa    magját   és    termését    eszik,    mint   a    (helyi   nevén   tambaqui)    fekete   paku   (Colossoma    macropomum).    Az  áradás   idején    nagyon    bőséges   a   táplálék,    de   az   áradások   között   a    halak   alig   táplálkoznak.

A   TRÓPUSI   AFRIKA    FOLYÓI:  

 A   hatalmas    afrikai   kontinensnek    négy  fő   vízgyűjtő   folyója   van    a    -   Zaire,  a   -   Niger,  a   -  Nílus   és   a     Zambezi  -,    valamint    a    nagy    tavakba,    mint    a    Viktória - tó,   ömlő   folyók.   A    Zaire   folyó - esőerdőrendszer      nagyon    gazdag   természeti  értékekben.    Noha   a   fajok   80 % -a   csak    ott   fordul   elő,   azok   a    családok,   amelyekbe   tartoznak,   az   évmilliók   során   utódok   ezreit   hozták   létre,   amelyek   másik   folyórendszerekben   is    meghonosodtak,    amikor   kapcsolatban   álltak   a   Zaire   folyóval.    A    Niger   felső   szakaszának   savas,   elég    terméketlen   vizei   azt   jelzik,   hogy   sok   hal   tápláléka    az   alsó    szakasz    árterétől   függ.   Az   ártér   tavaiban   sűrű   a   növényzet   és   gazdag   a   halállomány.    Noha   a  Nílusban   kevesebb    élőhelytípus   és   kisebb   szezonális    változás   van,    mint   a   nyugati    rész    folyóiban,    évmilliókkal    ezelőtt    kapcsolatban   állt    a    Zaire   rendszerével.    Ez   új   fajok   széles    elterjedését    tette    lehetővé,   mint   például   a   leopárd - gőtehal    (Protopterus   aethiopicus)    és   a   nílusi   sokúszós   csuka    (Polypterus    bichir).    A   Zambézi   folyórendszerében   megtalálhatók   magas   fekvésű    területek   és   hűvösebb   vizek,   amit    a   pontyfélék    kedvelnek.   Közülük  sok   faj   akkor    vándorolt   Ázsiából    Afrikába,   mielőtt   a    két    kontinens   szétvált    volna.    A    Zambézi - ben     más    a   fajösszetétel,   mint   a   többi    afrikai    folyóban.    Néhány   faj    a    Zambézi    és    a   Zaire   között    vándorol,   ha   a    két   folyó   áradáskor   találkozik.

A    TRÓPUSI    ÁZSIA   FOLYÓI:

A    TRÓPUSI    ( AUSZTRÁL - ÁZSIA )   FOLYÓI:   

A   TRÓPUSI    TAVAK :  

A   TRÓPUSI    AFRIKA   ÉS     DÉL - AMERIKA    TAVAI:

TRÓPUSI    MOCSARAK: 

 A   mocsarak    -   időszakos   vagy    állandó   nedves    területek   -    jellemzők    a   trópusokra.    A   száraz   évszakban    összezsugorodnak,    panganak,    vizükben   kevés    az   oxigén.    A   bennük   élő  halak    a   túlélés   és   a    kikeres    szaporodás    érdekében    módosultak.    Az    Afrikai   tüdőshal   a   nyarat   nyugalmi    állapotban    tölti   el   az    iszapban   a    mocsár    fenekén,    miközben    légköri    levegővel    lélegzik.    Néhány    ikrázó   fogasponty    viszont    elpusztul    a    száraz   évszakban,   de   a    kedvezőtlen    feltételekkel    szemben   ellenálló   petéket    rak,   amelyek    nyugalmi   állapotban    vannak,   akár    teljesen   kiszáradhatnak    és    csak   akkor   fejlődnek,    amikor   az   eső   újra   elárasztja   a   mocsarat.