Trópusi   édesvízi   fajok : 

Többségük  a   trópusi   Amerika,  Afrika   és   Ázsia  tavaiban,  folyóiban   őshonos,   ezért   ezeket  a  halakat   fűtött   akváriumban,   állandó   hőmérsékleten  -  általában   21 - 27  Celsius  között  -  kell  tartani.  Napjainkban   a  trópusi  édesvízi   rendszer   a   legnépszerűbb   akváriumtípus.  Ennek   számos   oka  van,  -  a  halak   általában   meglehetősen   kicsik,   a   legtöbbet   könnyű   gondozni   és   általában   többet   tarthatunk   közülük   egy  adott   méretű   akváriumban,   mint   az   egyéb   típusú   fajokból,   (  hideg -vízi  édesvízi   és  a   trópusi  tengeri).  Általában   mind  nagyon   színesek,  könnyebben   beszerezhetők,   a   kereskedelemben   is   kapható   táplálékot   fogyasztanak.   Találkozhatunk   majd   néhány   fajjal,   ahol   a   hasonló  igényű,   hazánkban   kapható   fajt  ajánlják.   Nyugat - Európától   eltérően,   hazánkban   a  halfajok  többségét   nem  mindig   légi  úton   Szingapúrból      szállítják,   hanem   idehaza   is  tenyésztik.   Ezért   könnyen   beszerezhetők   és  nagy   a   választék   jó  minőségű   halakból.   A    kevésbé   beszerezhető   fajoknál,  külön   behozatal   szükséges.  Viszont    ügyelnünk   kell   azonban   arra,   hogy   egy   ideig   az  új   telepítésű  halainkat   karanténban    kell   tartanunk,   az   akváriumunkba   helyezés   előtt.    

A  Fajgazdagság:  

-  A   trópusi    díszhalakból  óriási   a  választék,   mert   új    fajokat    fedeznek   fel,   kezdenek   tenyészteni,   illetve   változatos    formáikat    tenyésztik   ki.   Az    előző   fejezetekben    a   "   MELEG ÉGŐVI DÍSZHALAK:    leírásban    a    legnépszerűbb   és    általában   széles   körben   beszerezhető   fajokat    mutatom   be.    Az    akváriumi    tartásuk    igen    különböző   nehézségű    lehet,   így    miodenki    megtalálja    a    felkészültségének   megfelelőt.   Így  ha   pedig    egy   új    akvárium    beállítása    válik    lehetővé,    nem     jelent   gondot    a   választás.

1.   SZABADON  ÍVÓ  HALAK:

Ebbe   a   csoportba  tartozó   halak   esetében   az   ikrák    száma   igen   nagy   /akár   több  ezer/  is   lehet,  mivel   a   természetben   ezeket   magukra   hagyva   csak   így   van   arra   esélyük,    hogy   néhány   példány   megmeneküljön,   megnőhessen     és   tovább  szaporodjék.   Ide   tartozik   a   legtöbb   pontylazac    és   a   pontyfélék.   Az   ívatóakváriumok   mérete   5 - 20  liter  közötti   lehet,   az   ikráztatni    kívánt   fajtól   függően.

2.  FINOM   SZÁLÚ  NÖVÉNYRE   IKRÁZÁS:

Néhány    halfajnál   az   ikrák   elhelyezése   finom   szálú   növényekre   történik.    Ilyenkor   az    ikra   vékony   tapadószálon    függ,   mint   egy   karácsonyfadísz.   Jól   megfigyelhető   a   peték   fejlődése   és   a    kishalak   kikelése.    Célszerű   az   ikráztatóakvárium   alját   apró  tőzegmulmmal    (tőzegmohaláp)   fedni,    mert   így   a   lehulló   ikrák   is   kellő   védelmet   kapnak.   Az   ide   tartozó   legjellemzőbb   halak   az   ikrázó   fogaspontyok,   ahol   az   ikrák   mennyisége   akár   több   száz   is   lehet.

3. FEDŐÜVEGRE   IKRÁZÁS:

Ha  ivadékgondozó   halakról   beszélünk,   a   legtöbb   akvaristának   a   sügérek   vagy   a   habfészeképítő   labirinthalak   jutnak   eszébe,   és   viszonylag   kevesen   tudják,   hogy   a   pontylazacfélék   (Characinidae)    családjában   is  találkozunk   - (igaz   elég  ritkán) -   ivadékgondozó   fajokkal.   Az  egyik   ilyen   különleges   faj   ebben   a   családban   a   fecskendező   pontylazac,  a   (Copella   arnoldi).   A   hal   neve   nem  a   táplálkozási   szokásaira   utal,   mint   pl.   a  jávai  lövőhal    esetében,   hanem   szaporodásmódjára.   A   természetben   a   fecskendező   pontylazac   azon  kivételek   közé   tartozik,   amelyek   nem  a   vízbe,  hanem   a    víz   fölé  benyúló  levelek   fonákjára   ragasztja   ikráit.   Az   ikrákkal   teli   nöstény   keresi   meg  a   hímet,   majd   szorosan   egymás     mellé   simulva   a   hím   által  kiválasztott   hely  alá   úsznak.   Ezután  szintén   egymás   mellett  egyszerre   ugranak   ki  a   vízből.   A   nőstény   végül   50 - 120  ikrát   ragaszt   az   üvegre   - (ugrásonként   5 - 8  darabot) -,   melyeket    a   hím  azonnal  megtermékenyít.    Ikrarakás   után  a   hím   megkezdi   igen    érdekes    ikragondozását.   Ez   abból   áll,   hogy   az    üvegen   levő   ikrák   alá   rendszeresen   visszatér   és   a   farkúszójával   vizet   fecskendez    az   ikrákra,    nehogy   azok   kiszáradjanak.    Ezt    akár    20 - 30   percenként   megismétli   mindaddig,   amíg    a   kikelt   kishalak   a    vízbe   nem   potyognak   az   üveglapról ,   ez  úgy  kb.   28 - 30   óra.

7.   TALAJBA,   TŐZEGBE   IKRÁZÓ   HALAK:  

Az  úgynevezett     szezonhalak    tartoznak   ide.   Azért   hívják   őket     így,   mert   csak    egyetlen   szezont,   általában    8 - 10   hónapot    élnek,   mivel   élőhelyük    több    hónapra   kiszárad.    Rövid   életű   halak.   Ezeknek   a   halaknak    gondoskodni   kell   arról,   hogy    ikráik   a   gyakran   4 - 5    hónapos    szárazságot    is    átvészeljék   úgy,    hogy    azért   életképesek    maradjanak.    Az   ikrázó  fogaspontyok   szaporodásmódja    ezekhez    a   szélsőséges   környezeti    viszonyokhoz    alkalmazkodott.   Ikráikat    a   finom   -  (mulmszerű)  -   talajba    rakják.   Tenyésztésükhöz   is   arra   van   szükség,    hogy   az   ikrával   teli   tőzeget    2 - 3    hónapra   beszárítsuk,   majd   ha   lehet   -   /esővízzel   feltöltsük/  - .   Az   így    kikelt   kishalakat   4 - 6  hetes   korukra   ivarérettek  !    Az   ikra   életképességét    különleges   többrétegű    szerkezete    biztosítja.    Előzőleg   jól    kiáztatott,    esetleg    kiforrázott    tőzeget    használjunk.    A   legismertebb    fajták:    ( Nothobranchius,   Aphyosemion,     Cynnolebias,    Pterolebias,   Rivulus).

9.   NÖVÉNYLEVELEK   FONÁKRA   IKRÁZÁS:

Ennek   az   ikrázási    módnak   a   legjellegzetesebb   képviselője    az   ékfoltos    razbóra    (Rasbora   heteromorpha)    és   a   lovacskalazac    ( Nannobrycon   eques),    de   más    halaknál   is   előfordul.   A   párzás,   majd   az   ikrák   kikelése    igen   látványos   és   könnyen   megfigyelhető.    Ikráztató   növényként   a   Microsorium    és  a    Ludwigia    vált   be   leginkább.

10.   CSERÉPBE,   BARLANGBA   IKRÁZÁS: 

Számos  dél -  amerikai   törpesügérfaj   sokszor  kedvenc    ikrázási    helye   lehet    a     lefordított   kis méretű    virágcserép,    amelyben   2   cm-es    kerek   lyukat    vágjunk,   vagy   az   ehhez   hasonlóan    kövekből,    gyökerekből   alakítsunk   ki   barlang   formát.    Az    (Apstogramma   nem)   fajai    szinte   kivétel    nélkül    kedveli   az    ilyen   módon    berendezett     akváriumot.    Az   ikrázás   megtörténtét    onnan   vehetjük   észre,    hogy   a   nőstény   a   cserép    nyílásánál    állva    intenzíven    hajtja   be   a   vizet   mellúszóival   a   cserép,   vagy   a   barlang   belsejébe.    Esetleg  homokkal   torlaszolja   el   a   cserép/barlang    bejáratát.    Számos   afrikai    sügérfaj   ikrázik   elhagyott   nagy méretű    csigaházba.   Ezek   a   halak    Afrikában,   a   Tanganyika - tóban    találhatók   és    életüket   a   (Neothauma - csiga)   üres   házában   és   körülötte    élik   le.    Természetesen   itthon   megfelelhet   számukra  a    hazai   éti  csiga    jól   kiáztatott   és  kimosott   háza   is.

13.   ELEVENSZÜLÉS    / ÁLL-ELEVENSZÜLÉS /: 

A   nőstény   a    már    kifejlett   ivadékot   tartalmazó   ikrát   (szüli)   meg,   melynek   burka   vízbe   éréskor   szétpattan,   és   a    kishal    kiúszik   belőle.    A    szüléskor   bizonyos   fajoknál    célszerű   az   ivadékot    megvédeni   a  szülőktől    és/vagy    az   akvárium   többi   lakójától   is.   Az   ivadékok   száma   fajtól,    a    nőstény   korától   és    állapotától    függően   változik.   A   Guppinál   50 - 100,    Mollinál   30 - 100,   Szifónál   5 -- 200,   Plattinál   40 - 150,   törpe   fogaspontyocskánál   20 - 40,   félcsőrös    csukáknál    10 - 30,   límiánál   20 - 40   körüli   lehet   általában.   Itt   kell    megemlíteni   a    tűhalak   ( Syngnathidae)   szaporodási   módját   is,    hiszen   a    megtermékenyített    ikrákat   a   nőstény   tojócsövével    átjuttatja   a   hím   költőtáskájába,   amely   a   hason   lévő   bőrredő.    Így   az   ivadékokat    a    hím   (hordja  ki).    A   kishalak   már   kifejlődve   hagyják   el   a   védelmüket   szolgáló   helyet.

Értékes természetvédelmi terület.

Az Amazonas-medence vagy Amazónia Dél-Amerika azon, északi része, amely a Guyanai- és Brazil-masszívum, továbbá az Andok között helyezkedik el. Az Amazonas folyó és mellékfolyói szelik át. Jelentős része még trópusi esőerdővel borított és nevét a fő folyójáról kapta.   A megközelítőleg fél Európányi területével a Föld legnagyobb alföldje és legnagyobb területű egyenlítői éghajlatú területe, melyen a Föld legbővizűbb folyója kanyarog, és emellett a világ legnagyobb egybefüggő erdőségét foglalja magába.  Közel kétharmada Brazíliához tartozik. Ezen kívül Peru, Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname és Francia Guyana egyes területei is az Amazonas-medencéhez tartoznak.  Földünk legkiterjedtebb vízhálózata Amazónia.  Az Amazonas nem csak a legnagyobb, de egyik leghosszabb folyója is Földünknek. Tucatnyi mellékfolyója nagyobb, mint a Duna.  Mellékfolyói közül tíz a világ 25 legbővizűbb folyói közé tartozik. A folyók gyakran elárasztják a velük határos, alacsony fekvésű erdőket is.  A vízgyűjtőterület nyolc országra terjed ki, területe 7 180 000 km², Európa területének kétharmada. Érdekességként megemlíthető, hogy a déli területeken eredő folyók világos színűek, például a Rio Tapajos és Rio Xingu, míg az északi mocsaras részről eredő folyók sötét vizűek az általuk megcsapolt mocsarak bomló növényi anyagától, ilyen folyó a Rio Negro, amelyik - bár vize tiszta - fekete színű. A Rio Madeira sárga-piros színét a talajeróziónak köszönheti.    Az Amazonas-medence klímája a tropikustól a szubtrópusi klímáig terjed. A régió nagy részén egész évben bőséges csapadék esik.    Az évi középhőmérséklet az egyenlítői területeken 25-28 °C. Az erdőségekben többnyire forró és párás a levegő, a nappali max. átlaghőmérséklet 30-33 °C, a hajnali minimum 22-25 °C körül van.

Fontos   szabályok:

A   siker   és   a   megelégedettség   érdekében    alaposan   érdemes    elolvasni    ezt   a  néhány   alapszabályát    a    díszhaltartásnak:

-   Igazán   csak   úgy   válhat   valakiből    jó   akvarista,   ha   a  szakirodalom    és   más   akvaristák   tapasztalatait    felhasználva    megismeri   a   tartott    fajok   környezeti   igényeit    és   azokat    ki   is   elégíti.   Érdemes    egy   tapasztalt    akvarista    tanácsait   is   érdemes    figyelembe    venni,   mielőtt    döntenénk  a    fajokról   és   az    egyedszámról,   de    magunk   is   kisérletezzünk,   nézzünk   utána,   akár   az   internettek,   vagy   a   szakirodalomban,   hogy   tegyünk   szert    saját    tapasztalatokra.  

-   Vásárlás   előtt   ismernünk    kell   a   kiválasztott   fajok   tstméretét   is,    mert   csak    egymással    együtt    tartható   fajokat    helyezhetünk    egy    akváriumba.    A    díszhalkereskedésekben    az    aktuálisan    éppen   egyforma    testméretű    fajok   összeválogatása    később   meglepetéseket    okozhat,    mert    egyesek   idővel    jóval   nagyobbra    nőhetnek. 

-   Az    akváriumot    csak    fokozatosan    telepítsük    be    halakkal,    rendszeresen    ellenőrizzük    a    vízminőség    változását.

-   Az   akváriumot    rendszeres    vízcserével,    az    alga   eltávolításával,    a    szűrők    tisztításával,    tartsuk    a    halak    számára     legjobb    állapotban.  

A   TRÓPUSI   DÍSZHALAK   SZAPORODÁSI   FORMÁI :

A   szaporodás   egy   faj   állományának   fennmaradását   igyekszik   biztosítani.   Ennek    folyamata   az   adott    környezeti    viszonyokhoz   alkalmazkodik.    A   halak   esetében    a    szaporodás    szinte    kizárólag   a   vízben   történik    és   csak    igen   ritkán   fordul   elő,   hogy   az   ikrák   lerakása   vízen   kívüli.   Ez   azt    jelenti,   hogy   a   halak    valódi   vízlakók.    Általában   a   nőstény   halak   megtermékenyítetlen   ikrákat   raknak  le.   A   hímek   a   peterakás   pillanatában   ondót   lövellnek   a   vízbe   és  így   történik   a    megtermékenyítés,   ezt   nevezzük   ( külső   megtermékenyítésnek ).   Néhány   olyan   eset   van,   amikor   a    peték   előzetes   belső   megtermékenyítés   után   a   teljes    kifejlődésig   az    anya   testében   maradnak   és   fejlődnek   ki   ( belső   megtermékenyítés ).   A   halak   szaporodása   általában   ivarosan    történik.   A   trópusi   díszhalakat   szaporodási   formájuk,   szokásaik   alapján  is   csoportosíthatjuk.   Nézzük  meg,   melyek   a   legjellemzőbb   szaporodási    stratégiák.   Így   láthatjuk,   hogy   a   halak   szaporodási    formáinak   ismerete   is   fontos   lehet.   Bármilyen   díszhaltenyésztés ,   vagy    akár   véletlen   szaporulat   létrejöttekor,    csak   ezek   ismeretével   lehetséges   a   megismerés,   de   ezeket   az   ismereteket   hasznosítva   változatos   tenyésztői,   vagy   csak   szaporulat  cserés,   nagyszerű   munkát   végezhetünk.

4.   KISEBB   LAPOS   KŐRE   IKRÁZÁS:

Lapos    kövekre,    kavicsokra,   cserépdarabokra   ikrázik   több   törpesügérfaj.   Tipikus   példája   ennek   a   szaporodási   formának   a   pillangó   törpesügér   ( Microgeophagus    ramirezi).   Az   ikrák   száma   több   száz   is    lehet.   A   szülői  gondoskodás   segítségével   minden   megtermékenyített   ikra    felnevelhető.   Ha   a   mesterséges    felnevelést   választjuk,   akkor   ikrázás   után   az   ikrákat   kis   akváriumba   tegyük   át.

5.   NAGYOBB   SIMA   FELÜLETRE   IKRÁZÁS:

Még    vegyes   akváriumban   is    megfigyelhető,   ahogyan   a    kifejlett   vitorláshalak   párt    választanak,   majd   ikráznak.   Először    is   gondosan   megtisztítják   a    kiszemelt    felületet.   Ez   lehet   akár   egy   növény   levele,   vagy     -  jobb  híján  -  maga   az   akvárium   üvegfala.   Hogy   ne   kelljen   minden   alkalommal   letörni    egy   növénylevelet,   vagy   ne   kelljen   az  ikrákat   lekapargatni   az   üvegről,    kartonplasztból   kivágott    tenyérnyi     lapok   adják   az    ikrarakási    felületet,    melyekre   az   aktív    időszakban     lévő   párok   8 - 10    naponta    több    százat   ikráznak.    Ugyancsak    nagyobb,    sima   felületre    van   szüksége    a    márványsügéreknek    ( Astronotus    ocellatus)  is.   Akváriumukba   kéttenyérnyi     lapos   felületű     palát    vagy   gránitlapot    tegyünk,   de   megfelel   egy    nagyobb    lapos   kavics  is.   A   lényeg,  hogy    nagy   felületű   és    elég   nehéz    legyen,   hogy   ne   tudják   az    akvárium   aljában   tologatni.

6.  TALAJRA,   GÖDÖRBE   IKRÁZÁS:

Ha  az  akváriumban   nincsenek   nagyobb   üregek,   cserepek,   akkor  néhány   közép -  és  dél - amerikai   sügérfaj   gödröt   készít   a   talajban  és   oda   helyezi  el   ikráit.    Ilyen   gödröket   a   sajica   ( Cichlasoma   sajica)   sügérek,   a   vörös-torkú   sügérek    ( Thorichthys    meeki)   és    a   zebrasügérek   (Cichlasoma    nigrofasciatum)   is.   Ebben    az   esetben   szó   sem   lehet   az  ikrák   elvételéről,   de   a   kikelt   kishalak   egy   gumicsővel    könnyen   leszívhatók   és   kisebb,   külön   számukra   berendezett   akváriumba   tehetők.

8.  HABFÉSZEKÉPÍTÉS:  

Az   ikrák   kelése    szempontjából   fontos,     hogy   oxigéndús   környezetben    legyenek.   Ennek   egyik    lehetséges   módja,   ha   az    ikra    a    víz   színén    egy   úgynevezett    habfészekben   van.   Néhány   halfaj    amelyek    lelőhelyén   a    víz   nem  tartalmaz    elegendő   oldott   oxigént,    ilyen   habfészek   építésre    specializálódott.   A   labirinthalak   jelentős    része   habfészket   készít   ikrái   számára,   majd    őrzi   és   karbantartja   mindaddig,   amíg   a   kishalak   el  nem   úsznak.   A   habfészek   formája,   a  sűrűsége   vagy    éppen   lazasága   jellemzője   egy   adott    fajnak.    Vannak   olyan   fajok,   -   törpegurámi    (Colisa   lalia)  -,    amelyek    növényeket   is    felhasználnak   a   fészek   létrehozásához,   de   olyanok   is   akadnak,   amelyek   habfészke   már   az   ikrázás   folyamán   széthullik.   A   habfészeképítés    nem   csak   a    labirinthalak   tudománya,   előfordul   néhány   harcsafajnál   is.    Ezek   közül   több   faj  nálunk  is   kapható,  sőt   ma   már    sikeres   tenyésztésük   sem   ritka.   Ilyen  pl.   a   foltos   páncélosharcsa    (Hoplosternum   thoracatum),    amely   az   ikrái   számára   nyálából   lassan   oldódó    habot    választ   ki,  ebbe   rakja  1/5 - 2  mm   átmérőjű    sárga   ikráit,    így    biztosítva   az   ikrák   számára    a   megfelelő   oxigénellátást.   Az    ikrákat    mindig     valamilyen   a   víz   felületére   benyúló    felületre    ragasztja,   ez    alá   építi   a    habfészket   is.

11.   IKRÁZÁS   CSŐBE: 

Több    olyan   halfaj    is  van   forgalomban,   amelyik   ikráit    egy   kisebb   barlangba,    vagy    a   tényészakváriumban    csőbe   rakja.   Ilyen    módon   ikrázó   halakat   több   családban   is   találunk.   A   legismertebb  így   ikrázó   fajok:   -  a   dél - amerikai   agaevő   halak    (Loricaria)    és   a   különféle   gébek   /pl.  darázsgéb    (Brachigobius    nunus),    farkfoltos    díszküllő    (Tateurndina    Ocellicauda) /.   A   csőbe   ikrázó   halak   tenyésztéséhez    helyezzünk   az   ívóakváriumba    -  (fajtól   függően)  -   16-30  mm   átmérőjű   műanyag   csöveket   (megfelelő   lyukméretű   tégla   vagy    béléstest   is   jó   lehet),   és   szórjuk   meg   az   akvárium   alját   vékonyan   homokkal.    Célszerű   a   csöveket   az   akváriumban   úgy    elhelyezni,    hogy   kívülről   is    figyelemmel   kísérhessük   az   ikrázást.

12.   SZÁJKÖLTÉS: